4. fejezet

Pár utcával arrébb van egy Starbucks, oda ültünk be. Kértünk egy-egy lattet, majd kerestünk egy üres asztalt.
- Kíváncsian várom a magyarázatodat - néztem rá.
- Én nem akartam megbántani a srácokat, de végre egyszer azt szerettem volna tenni, amit szeretnék. Nagyon jó volt ez az öt év, és lehet, hogy nem úgy néz ki, de tényleg hálás vagyok nekik. De be kell látnod, hogy szólóban indultunk mindannyian. Én mindig is arról álmodtam, hogy megváltom a világot a dalaimmal, amikben a saját gondolataim vannak. Most egyszerűen szabad vagyok. És ez csodálatos érzés - magyarázta.
- Huuuh. Végülis ebből a szempontból nem is gondoltam végig. Büszke vagyok rád, hogy ki mertél állni megmutatni az igazi Zaynt - mondtam és komolyan is gondoltam. Eddig csak annyit tudtam a dologról amennyit Harry elmondott, ami csak annyi volt, hogy Zayn cserben hagyta őket a turné közepén. Most, hogy elmondta az ő nézőpontját is, rájöttem, hogy tényleg nem érezte jól magát a bandában.
Kínos csend állt be köztünk. Elmondta amit akart, viszont én még nem akartam haza menni. Ha már találkoztunk, akkor legalább beszélgessünk egy kicsit.
- És mi van Gigivel? Nem gondoltam volna, hogy összejöttök.
- Egy fotózáson találkoztunk. Igazából semmi komoly nincs köztünk, csak elvagyunk - mesélte.
- És a te barátoddal mi van? Hogy is hívják? Daniel? - gondolkozott, én pedig magamban szitkozódtam. Miért kell mindenkinek róla kérdezni?
- Szakítottunk. Most éppen Harrynél lakom - a szakítottunk mondjuk nem teljesen igaz, mert konkrétan kidobott, de ezt nem akartam megosztani vele.
- Sajnálom.
- Én is, de hát ez van - vontam meg a vállam, mintha semmiség lenne.
Tovább beszélgettünk, én pedig nem értettem, hogy régebben miért nem dumáltunk többet. Már nyitottam a számat, hogy ezt megosszam vele, de a telefon csörgése megakadályozott benne.
- Szia Hazza - vettem fel.
- Hol vagy? Már rég itthon kéne lenned! - mondta idegesen. Ránéztem az órámra, ami már fél nyolcat mutatott.
- A munkahelyem közelében lévő Starbucksban... Zaynnel - mondtam.
- Zaynnel? Mi van?? Oda megyek!!! - válaszolt idegesen.
Pár perc múlva tényleg megérkezett és nagyon dühös volt.

- Te meg mi a faszt keresel itt?? Miért nem hagyod békén a tesómat?? - kiabált rá Zaynre.
- Haver! Csak beszélgettünk - mentegetőzött.
- Nem érdekel. Tartsd távol tőle magad - ordított tovább.
- Harry nyugodj meg! Most meg mi bajod van? - nem értem miért akadt ki, hiszen nem történt semmi.
- Hogy mi bajom van? Az, hogy amíg én halálra aggódom magam otthon, addig te ezzel a köcsöggel vagy.
- Állj már le te buzi - mondta Zayn ingerülten.
- Mert ha nem, mi lesz? Inkább a csajodat dugd, ne az én hugommal szarakodj - erre már Zayn is felugrott, és már majdnem nekiment, amikor közéjük álltam.
- Hagyjátok már abba! Mindenki titeket néz! Címlapra akartok kerülni? - állítottam le őket.
- Igazad van, ez nem ér annyit. Menjünk- indult el Harry, és engem is elrángatott.
Miután beültünk a kocsiba, kicsit lenyugodott.
- Dee, tényleg nem akarom, hogy vele lógj.
- Hazz! Még csak meg se halgattad. Nekem elmondta, hogy miért tette, és én megértem - magyaráztam, amikor megérkeztünk.
- Nem érdekelnek a hülye magyarázatai. Nem akarok erről beszélni - szállt ki a kocsiból, majd beviharzott a házba.
- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam, majd én is kiszálltam a kocsiból. Hogy lehet ilyen makacs?